A kisszállási Belmajorban írt (ál)helytörténeti írások szerint 1956-ban említésre méltó történés nem volt a községben, csupán annyi, hogy „A párt- és a tanácsi vezetők utasítására a szovjet emlékművet vontatóval bevitték a tanács udvarára, hogy megóvják a lerombolástól..”(Forrás: 1956 Bács-Kiskun megyei kronológiája és személyi adattára 2. (Kecskemét, 2001)
Ezt a „mély,- és elfogulatlan szocialista helyismereti kutatási eredményt” már 1957-ben megcáfolta a Petőfi Népe 1957-01-27/22. számában közölt cikk: „Tények, adatok az ellenforradalomról”
„A recept ugyanaz” kiemelt alcím után a következőket írja a kisszállási „ellenforradalmi” megmozdulásokról:
„Kisszállás sem volt fehér folt az ellenforradalmi próbálkozások tengerében. Október 30-án a négyestelepi volt vitézek közül néhányan és mások a község terén gyülekeztek. A recept ugyanaz volt, mint másutt, a nép nevében leváltani a nép választott embereit. Ezt meg is tették, majd Bodó Károly vezetésével megalakult az úgynevezett forradalmi bizottság. Ezzel egy időben a »csodálatos forradalom« és az »igazi demokrácia« nevében megtámadták a helyi termelőszövetkezetet, betörték a pártszervezet ajtaját, ablakait és ledöntötték a szovjet emlékművet.”
Megjegyzés a cikkhez:
A „négyestelepi volt vitézek” közül, a kisszállási Belmajorban senki sem vett részt az 1956-os eseményekben.
Ennek legfőbb oka az volt, hogy fizikálisan már nem léteztek „volt vitézek” az ún. Négyestelepen. Egy részüket brutálisan megkínozták, majd agyonütötték őket a családtagjaik előtt az ÁVH-s vörösbrigantik. Másik részük valamelyik fegyházban volt letartóztatásban, harmadik részük a II. világháború harcaiban odaveszett, negyedik részüket „málenkíj-robotra” hurcolták el, ötödik részüket Hortobágyra telepítették ki, s végül a vitézi leszármazottak még élő tagjai háziőrizetben voltak, illetve Bács-Kiskun Megyéből kitiltottként az ország távolabbi tájain húzták meg magukat.
A Bodó Károly nevű 56-os forradalmi hős (1990-ig: ellenforradalmár megnevezéssel) sem I. világháborús honvéd katona /vitéz/ nem volt, sem vitézi leszármazott/várományos nem volt. Családja az egykori Kelebia-vitéztelepi szorgalmas és megbecsült iparosok közé tartozott. A Vitéztelep egyik patinás háza és modern kovácsműhelye volt az övék. Bodó-kovács autóbusz megállóhely ma is létezik az 55-ös főúton, a mai négyestelepi autóbusz megállóhely után közvetlenül Szeged irányába, az egykori neves, kovács szakmájú família háza előtt.Forrás: https://library.hungaricana.hu/hu/view/BacsKiskunMegyeiNepujsag_1957_01/?query=t%C3%A9nyek%20adatok%20az%20ellenforradalomr%C3%B3l&pg=95&layout=s


Vélemény, hozzászólás?