„Kifogyhatatlan fegyvertárat, ezerféle módszert használnak fel a kulákok a szabotálásra…

…Kisszálláson Valkai István, Tőkés Lajos, Síkhegyi Pál kulákok beadási kötelezettségüket egyáltalán nem teljesítették, a növényápolási munkákban a legutolsók.”

Megjegyzés az újságcikkhez:

A három fő felsorolt kulák I. világháborús magyar honvéd katona, – vitéz-, illetve vitézi várományosok voltak, vitéztelepi lakosok.

1947/48-ban házaikat nagy részben felgyújtották, a vitézi telkeik döntő részét elkobozták, csupán a megmaradt házaik környékén lévő „háztáji” méretű földeket hagyták meg számukra.

Az ügy érdekessége, hogy ezek a felsorolt kulákok 1951. év tavaszán már letartóztatásban voltak (közellátás veszélyeztetése bűncselekmény koholt vád okán) Kecskeméten. Fizikálisan sem tudták megművelni a magmaradt földjeiket, túl azon, hogy éppen börtönben ültek, minden munkaeszközt és igavonó állatot elvettek tőlük.  Sem igavonó állatuk, sem földművelő szerszámaik nem maradtak, mint egykori állami tulajdont, kobozták el tőlük.

A vitézek részére az igavonó állatokat és a mezőgazdasági munkagépeket 1927-től 1943-ig a Magyar Királyi Honvédség biztosította (leselejtezett katonalovakból, kincstári ekékből, vetőgépekből, permetezőkből).