A II. világháború utáni Magyarország egyik legértékesebb, legrátermetebb mezőgazdasági termelőréteg vagyonára vetette ki hálóját a vörösterrorista állampártszervezet az 1950-es években.

Azokat kívánták megsemmisíteni és kirabolni, akik szakértelmüket, munkájukat és magánvagyonukat hosszú évizedekig kockára tették, hogy az országnak élelmiszer alapanyagokat termeljenek. Megkötötték a futóhomokot, feltörték a sziket, feltöltötték a mocsarakat…

Néhány üldözött kisszállási kulák, akiket a korabeli újságok is „megírtak”:

v. Szalai István (1949 előtt, Kelebia-vitéztelepi lakos) vitéz Szalai István m.kir. szakaszvezető, első világháborús honvéd katona vitézi várományos fia.

A vád szerint 3 k.hold búzatermését nem aratta le viaszérésben 1952. év nyarán. Egyébként őt 1952. év augusztusában letartóztatták, több évig a családja nem tudta hol van, Kistarcsán kényszermunkatáborban kínozták. Földjeit elkobozták, idős édesanyját az ÁVH-sok puskatussal verték össze.